---

Joggal vetödhet fel a kérdés, mi inspirálhat bárkit is arra, hogy a halállal és annak történeti hátterével foglalkozzék, azaz a szükségszer és elvárható minimumon túl önszántából merüljön el e témakörben? Mert szakirodalmi áttekintés nélkül is nyilvánvaló, mára az elmúlás ténye tudatunk legporosabb zugába került, a privát szféra olyan szegletébe, mely szégyellnivaló, szalonképtelen, s szinte követeli magának a közhellyé degradálást. Nos, akkor mégis miért a tanatológia? A válasz bizonytalan, de megfogalmazható: azért, mert a sarokkövek mindig izgalmasak, a csontig ható rémületet feldolgozni pedig csak úgy lehet, ha szembemegyünk vele.

---

Szilvia, Polgári
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomáztam történelem szakon, újságíróként és szerkesztöként dolgozom. 2009-ben publikáltam kisregényemet Én, Marcus címmel, 2018-ban Beszélgetések cím kétnyelv portrékötetem látott napvilágot, történeti dolgozataim pedig online érhetöek el.

---